Az elmúlt egy hétben elég sok mindenben volt részem, megtettem több ezer kilométert,  buliztam négy napot Londonban, Rammstein koncerten tomboltam szóval így a nagy pörgés közepette a posztok elmaradtak, de most elkezdek szépen mindent bepótolni. Időrendben a R+ az első, ami még így egy hét után is borzongást vált ki belőlem. Mert ha van istenkirály a koncertek között, az a Rammstein, az uralkodó neve pedig Till Lindemann.

Voltam már pár nagy koncerten életemben, Sziget, Volt és társai, de hogy van olyan banda, amiért egyszer életemben képes leszek 14ezret kiköhögni, azt nem nagyon gondoltam volna. Még szerencse, hogy van egy barátom, aki miután meggyőzött arról, hogy megfelelőképpen megoldja testi épségem biztosítását rávett, hogy a Rammstein bizony az a banda, ami megéri ezt az árat. De még hogy!

Arra számítottam, hogy itt ma este valami kibaszottnagy buliban, sőt, showban lesz részem, de ezt élőben átélni valami eszméletlen. Mivel a 162 centimmel olyan sokat nem láttam - ám sokkal inkább éreztem - fogalmam sincs, hogy kerültek a srácok a színpadra, de egyszer csak ott voltak, én meg a mennyországban. Szólt az ütemes Rammstein-Rammstein, itt meg még viszonylag jó állapotban voltam ahhoz, hogy én is bekapcsolódjak. Aztán ahogy telt az idő, úgy lett egyre több a pogó és kevesebb a levegő, annyira, hogy legszívesebben letépnéd magadról a pólódat de nem teszed, mert utána meg már a bőrödet próbálnád meg letépni magadról. Tipikusan olyan koncert ez, aminek egyszerre várod, hogy vége legyen, hogy végre levegőt kapj de közben azt akarod, hogy sohase hagyják abba.

A banda a zene mellett technikailag is igazán kitett magáért: az már önmagában egy kisebb csoda, hogy a Metropolis díszletét idéző színpad nem gyulladt ki, pláne, hogy már abban a pillanatban lehetett érezni a meleget az Aréna közepén, hogy a pirotechnika működésbe lépett a színpadon. A három ipari ventillátor áldás lehetett Tillék feje fölött, hát még, mikor a közönség felé fordították őket. A showelemek nem merültek ki a 3-4 méteres lángnyelvekben, volt ágyúból kilövellő hab a Pussy alatt, Flake csillogó alsógatyában egy gumicsónakban szörfözött a közönségben a fejünk felett, miután egy órával korábban Till hat méter magasból - mi sem természetesebb egy R+ koncerten - tüzet öntött rá. A 162 centim és a - na jó, saccoljuk meg - 30-40 méteres távolság a színpadtól azért annyit elvett az élvezetből, hogy utólag a Quartról meg az indexről értesültem olyan showelemekről, mint Flake breaktánca vagy Till világító szája, de a lényeg azért így is eljutott hozzám.

Amit hiányoltam, az az interakció a közönséggel: egy  külön erre az alkalomra betanult "kezeket a magasba" és "köszönjük szépen! szeretlek titeket!"-en és a dalszövegeken kívül más nem jött ki Till torkából, de ezzel a három mondattal sikerült kilóra megvennie és meg van bocsátva minden kommunikációhiány. A Mutter és Amerika miatt viszont kicsit neheztelek, amiért kimaradtak, de az a pillanat, ahogy levegő után kapkodva, félsüketen, leamortizált lábakkal éneklem az Ich willt az Aréna közepén a Rammsteinen kárpótol mindenért. Danke Rammstein, Wunderbar!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.