Hogy miért nem lehet normális hőmérsékletűre felfűteni egy mozitermet, számomra érthetetlen. Itt van Magyarország legöregebb mozija, több, mint 100 éves, olyan belülről, hogy ha csak egy pillanatra is felnézek a mennyezetre ott halok meg giccsmérgezésben és tényleg, ez már nem is mozi, ez itt kérem filmszínház, csak éppen francnak fogok itt filmeket nézni, ha utána egy hétig tüsszögök otthon a megfázástól. Komolyan, lassan már ott tartok, hogy ha meg akarok nézni egy filmet amit csak az Urániában adnak inkább fogom magam és letöltöm, csak ne kelljen másfél órán át fagyoskodnom a Díszteremben. Az Exitben egy ideje már automatikusan átugrom a műsorát, nem is járnék ide, ha nem lennének olyan filmfesztiválok, amiket direkt az én kedvemért kifejezetten ide szerveznek, hátha sikerül a Titanic vagy az Anilogue alatt jól benáthásodni.

Félreértés ne essék, ez itt nem egy lejáratókampány, nem folytatok hadjáratot az Uránia ellen és nem is esküdtem fel ellene, egyszerűen már nagyon unom, hogy legyen tél vagy nyár vagy tavasz vagy ősz, ennek a mozinak még az sem számítana, ha kint a Rákóczi úton méteres jégcsapok potyognának az emberekre a tetőkről, még akkor is lusták lennének csavarni kicsit azon az átkozott fűtés gombon. Egyszerűen nem értem, hogy ha egy mozi olyan tekintélyes múlttal rendelkezik, mint az Uránia, miért üldözik el ezzel az átkozott fűtés-mizériával a nézőket maguktól? Most komolyan: nem találkoztam még olyan emberrel, aki ne fagyoskodott volna legalább már egyszer a Díszterem nézőterén. Meg aztán nem hinném, hogy annak a kérdésnek kellene elhangoznia egy film után először a barátnőm szájából, hogy ebben a moziban miért van mindig ilyen kibaszott hideg?!

Ennek a fagyoskodásnak ráadásul megvan a maga rituáléja: mikor beérsz még meleged van, levetkőzöl pólóra. Fél óra múlva elkezdesz fázni, felveszed a pulcsid. A film végre kezd beindulni, de te képtelen vagy odafigyelni mert a fogvacogásoddal vagy elfoglalva, felveszed hát magadra a kabátodat is. Már közeledik a tetőpont, majd kiugrik a szíved a helyéről mikor végre kiderül kicsoda a baltás gyilkos és már remegsz a.........hidegtől. Hideg, hideg, hideg, hideg és majd' megfagysz pedig odakint 25 fok van neked meg elfogyott a maradék magadra aggatható ruhadarabod, a szomszédod pedig értetlen tekintettel mered rád a sötétben és nem érti, mégis mi a bánatos jóégért bújt oda hozzá egy vadidegen mikor épp most basszák szét a főszereplő fejét egy baltával.

Egy hét van még hátra a Titanicból, jelen állás szerint minden napomat az Urániában kezdem és fejezem majd be, egy termosz teával és egy jó meleg takaróval a hónom alatt. Vajon hányan fognak hülyének nézni a nézőtéren? Ja, hogy egy óra múlva a mellettem ülő el fogja kérni a pokrócom felét?......Ez csak szerintem gáz ennyire?

Na, ilyenkor vagyok marhára ideges, hogy miért nem néztem meg tavaly Titanicon a Berlin Callingot. Persze, hogy teljes legyen saját kibaszásom önmagammal nem elég, hogy egy 10"-os laptop képernyőjén voltam kénytelen végignézni a filmet a fullos hangcuccal felszerelt moziterem helyett, még Paul Kalkbrenner alias DJ Ickarus bulijáról is lemaradtam, ami a BC bemutatóját kísérte. Egyetlen vigaszom hát a film zenéje és a joghurtos jelenet maradt, sok szeretettel:

Az elmúlt egy hétben elég sok mindenben volt részem, megtettem több ezer kilométert,  buliztam négy napot Londonban, Rammstein koncerten tomboltam szóval így a nagy pörgés közepette a posztok elmaradtak, de most elkezdek szépen mindent bepótolni. Időrendben a R+ az első, ami még így egy hét után is borzongást vált ki belőlem. Mert ha van istenkirály a koncertek között, az a Rammstein, az uralkodó neve pedig Till Lindemann.

Voltam már pár nagy koncerten életemben, Sziget, Volt és társai, de hogy van olyan banda, amiért egyszer életemben képes leszek 14ezret kiköhögni, azt nem nagyon gondoltam volna. Még szerencse, hogy van egy barátom, aki miután meggyőzött arról, hogy megfelelőképpen megoldja testi épségem biztosítását rávett, hogy a Rammstein bizony az a banda, ami megéri ezt az árat. De még hogy!

Arra számítottam, hogy itt ma este valami kibaszottnagy buliban, sőt, showban lesz részem, de ezt élőben átélni valami eszméletlen. Mivel a 162 centimmel olyan sokat nem láttam - ám sokkal inkább éreztem - fogalmam sincs, hogy kerültek a srácok a színpadra, de egyszer csak ott voltak, én meg a mennyországban. Szólt az ütemes Rammstein-Rammstein, itt meg még viszonylag jó állapotban voltam ahhoz, hogy én is bekapcsolódjak. Aztán ahogy telt az idő, úgy lett egyre több a pogó és kevesebb a levegő, annyira, hogy legszívesebben letépnéd magadról a pólódat de nem teszed, mert utána meg már a bőrödet próbálnád meg letépni magadról. Tipikusan olyan koncert ez, aminek egyszerre várod, hogy vége legyen, hogy végre levegőt kapj de közben azt akarod, hogy sohase hagyják abba.

A banda a zene mellett technikailag is igazán kitett magáért: az már önmagában egy kisebb csoda, hogy a Metropolis díszletét idéző színpad nem gyulladt ki, pláne, hogy már abban a pillanatban lehetett érezni a meleget az Aréna közepén, hogy a pirotechnika működésbe lépett a színpadon. A három ipari ventillátor áldás lehetett Tillék feje fölött, hát még, mikor a közönség felé fordították őket. A showelemek nem merültek ki a 3-4 méteres lángnyelvekben, volt ágyúból kilövellő hab a Pussy alatt, Flake csillogó alsógatyában egy gumicsónakban szörfözött a közönségben a fejünk felett, miután egy órával korábban Till hat méter magasból - mi sem természetesebb egy R+ koncerten - tüzet öntött rá. A 162 centim és a - na jó, saccoljuk meg - 30-40 méteres távolság a színpadtól azért annyit elvett az élvezetből, hogy utólag a Quartról meg az indexről értesültem olyan showelemekről, mint Flake breaktánca vagy Till világító szája, de a lényeg azért így is eljutott hozzám.

Amit hiányoltam, az az interakció a közönséggel: egy  külön erre az alkalomra betanult "kezeket a magasba" és "köszönjük szépen! szeretlek titeket!"-en és a dalszövegeken kívül más nem jött ki Till torkából, de ezzel a három mondattal sikerült kilóra megvennie és meg van bocsátva minden kommunikációhiány. A Mutter és Amerika miatt viszont kicsit neheztelek, amiért kimaradtak, de az a pillanat, ahogy levegő után kapkodva, félsüketen, leamortizált lábakkal éneklem az Ich willt az Aréna közepén a Rammsteinen kárpótol mindenért. Danke Rammstein, Wunderbar!

Az elműlt napok forgatási előkészületekkel, szereplőkereséssel, kiakadással, ordítozással, összeveszésekkel, kibékülésekkel, forgatáslefújásokkal, szereplőtalálással, helyszínszervezéssel, helyszínlefújással és végül forgatással teltek, ma pedig ha minden jól megy finishbe érkezik a dolog és a Passport Controllal benevezünk az életREklám - Húsz év szabadság!? pályázatra. A fődíj 3000 euró, annál lejjebb nem adjuk :D Kész film a napokban.

Elég nehéz úgy posztot írni, hogy közben szinkronban nézek két meccset. Kárpótlásul itt van két működő stream.

Mu-Milan

http://www.freedocast.com/forms/embedplayer.aspx?fid=531B427231E0213D109B&ftype=stream

Real-Lyon

http://www.freedocast.com/forms/embedplayer.aspx?fid=5334428231E62139109C&ftype=stream

Amúgy elég csak a Real-Lyont nézni, mert a MU-Milan kommentárja megy hozzá :D

Nézzünk akkor egy kis áttekintést az oly sokra tartott Akadémia idei díjátadójáról. Azt már eddig is tudtuk, hogy az Oscar odaítélésének hátterében erősen politikai és akadémiai érdekek állnak, ami azért szomorú, mert egy olyan szobrocska, ami 50-60 éve még valóban elismerést jelentett, ma már csak a gépezet egyik kötelező tartozéka, semmi több. Persze olyan szinten rangos maradt, hogy meg lehet hatódni meg el lehet sírni magad az elnyerésén, meg dobálózni a számokkal és büszkének lenni, csak akkor jobban jársz, ha nem nézel kicsit jobban utána egy-két dolognak. Lényeg a lényeg, az Oscar attól még Oscar marad, csak már nem csillog olyan fényesen, mint 60 éve.

Annál unalmasabb nincs, mikor egy Oscar-gála kimerül két film összecsapásában. Az Avatar a kék sarokban, a Hurt Locker a pirosban. Cameron vs. Bigelow. Persze ami nekem unalmas, az a sok millió amerikainak olyan, mint a fekete péntek a Walmartban, ahol most kivételesen sikerül egy-két nem teljesen leamortizálódott, szuperakciós holmit is megkaparintaniuk a többi vérszomjas kannibál elől. Én meg érezzem magam úgy, mint szegény ajtónyitó fószer, akin öt perc alatt úgy kétezer vérben forgó szemű mázsás állat gyalogol át és megannyi bevásárlókocsi tesz a padlóval egyenlővé. Persze jó ez a marketingtechnika, összeereszteni Cameront az exével meg minden, de kéremszépen: látta valaki az Akadémia tagjai közül az AVATART?! Technikailag ott van a szeren, de mint FILM??? Mint LEGJOBB RENDEZÉS??? Ennél már csak az lett volna jobb, ha még a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában is begyűjt egy jelölést, komolyan. Félreértés ne essék, semmi bajom az Avatarral, kétszer láttam, mindkétszer jól elvoltam vele, még tetszett is, de NEM EGY OSCARRA VALÓ FILM. Ha ez az, akkor akármelyik Harry Potter is az. És akkor A sötét lovag tavaly nem kapott jelölést? Van humorérzékük, annyi szent.

De hiába az Akadémia minden próbálkozása, James Cameront bizony csúnyán földbe döngölték. A volt neje egyszerűen felmosta vele a padlót. Mert nem elég, hogy mind a legjobb film, legjobb rendező szobrocskát is elhappolta előle, de hogy még a technikai díjak felét is sikerült elorozniuk, az már komoly pofon az Avatarnak. A legjobb látvány és legjobb vizuális effekteken kívül egyedül az operatőri díj jutott Cameronéknak, szemben a Hurt Locker hat díjával, köztük a legjobb hangkeverés és legjobb hangvágás. Ez azért már több, mint ciki. James is valami hasonlót érezhetett, mert kábé az egész estét fapofával ülte végig, vagy éppen bosszús tekintettel, mikor Steve Martinék valamelyik poénja épp telibe találta. Épp ezért nem tudtam hova tenni, hogy milyen látványosan ünnepelte saját vereségét. Mikor Bigelow és a Hurt Locker nyert, Cameron fölugrott a székéből és olyan látványosan csapkodta össze a tenyerét, mintha minimum Maot kellene a Tienanmen téren éltetnie. Túl látványos volt ez az öröm ahhoz, hogy őszinte legyen, de legalább sportszerű.

Avatartól és Hurt Lockertől el, nézzük a többi díjat: Christoph Waltz a legjobb férfi mellékszereplő, ez nem is lehetett kérdés. De kéremszépen: MI AZ, HOGY NEM A BECSTELEN BRIGANTYK A LEGJOBB EREDETI FORGATÓKÖNYV??? Odaadni a díjat egy olyan filmnek, ami 1: korántsem biztos, hogy eredeti (értsd: lopott), 2: semmi extra nincs a történetében? Ugyan miért nem áradoznak róla sehol sem a kritikusok? Ugyan miért nem özönlenek rá az emberek a mozikba? Ja, hogy Irak meg a politika? Kéremszépen, az úgy már mindjárt más.

Legjobb animációs film az Up! - ez kábé annyira volt meglepő, mint hogy Mo'Nique lett a legjobb női mellékszereplő. Nick Parknak és a Wallace és Gromitnak nagyon szurkoltam a legjobb animációs rövidfilmeknél, szívfájdalom, hogy nem ők nyertek, de még mielőtt elkezdeném porig alázni a győztest, adok neki egy esélyt és megnézem. A másik film, ami felkeltette az érdeklődésemet, az a Precious. Hat jelölésből két díj: legjobb adaptált forgatókönyv, Mo'Nique-ot meg ugye már említettem, a bejátszások róla meg egész egyszerűen megfogtak. Kíváncsi vagyok, eljut-e valaha a magyar mozikba...

Tényleg, ha már csak egyvalamiért is érdemes végignézni egy Oscar-gálát a na'vi Ben Stilleren kívül az az, hogy olyan filmeket ismer meg az ember, amikről még nem is hallott, vagy hallott ugyan, de fingja sincs az egészről. Nem vagyok egy nagy doku-rajongó, de az öt versenyző film között kapásból hármat ott helyben megnéztem volna.

Minden Oscaron ki kell hirdetni az idei év nagy vesztese kategória győztesét is, ami 2010-ben az Egek ura lett. Hat jelölésből semmi, még Clooney sem tudott győzni, mert Jeff Bridges elhalászta előle a legjobb férfi főszereplő díját, hogy aztán lenyomja az este leghosszabb és legboldogabb köszönőbeszédét. Még jó, hogy nem merte őt senki lekeverni. Végül pedig a legjobb színésznő: Sandra Bullock - 2010 Arany Málna díjasa. Mondom én, hogy van az akadémiának még humorérzéke....

Az éjjel arra ébredtem, hogy Oscar díjátadás, lőttem gyorsan egy működő streamet és kellemesen elszórakoztattam magam facebookon az események kommentálásával. sok szeretettel:

Mivel a facebook csak sacperkábé-időket jegyez meg, segítségül kértem az origo közvetítését, hogy be tudjam lőni nagyjából az időpontokat

03:14 és nem a becstelen brigantyk a legjobb eredeti forgatókönyv :@ (nyert: BOMBÁK FÖLDJÉN

Miután a fél délutánomat elcsesztem azzal, hogy nekem tetsző külsőt varázsoljak a blognak, és persze ebből semmi nem lett úgy döntöttem, a sablon szerkesztgetését meghagyom unalmasabb hétköznapjaimra, és belecsapok a lecsóba. Ennek az oldalnak nincs megcélzott célközönsége, sem különösebb tematikája: arról írok, ami épp foglalkoztat - kivéve a politikát, az nem az én műfajom. Itt jön a rossz hír: foglalkozási ártalomként meglehetősen gyakran fogok elcsábulni a filmek világába, és vagy pofázni fogok róluk, vagy hagyom, hogy ti pofázzatok az én munkáimról. Na, ha valakinek herótja van már a gombamód szaporodó filmes blogoktól itt jó eséllyel abba is hagyta az olvasást, aki meg ad nekem egy esélyt annak illedelmesen megköszönöm. Nem hiszem, hogy nagyon tovább kéne húznom a szót, a tiszteletköröket letudtuk, kezdődjék a móka!